Római katolikus plébánia

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK ÉS TEMPLOMUNK RÖVID TÖRTÉNETE

                A szuloki nép méltán lehet büszke patinás történelmi múltjára és a környék legszebb barokk templomára, melyet mindig nagy áldozatkészséggel, szeretettel és kiemelkedően szép vallásos buzgalmával vett körül az évszázadok alatt.           
                Az 1335. évi pápai tizedjegyzékben ZULOK alakban találjuk falunk nevét írva, amikoris János nevű papja 40 kisdénárt fizet pápai tized fejében.  Okleveleinkben 1493-ban ZOLOK névalakban fordul elő, ekkor a székesfehérvári Szent Istvánról elnevezett johannita konvent és lovagrend birtoka. Az a helység azonban a török megszállás alatt elpusztult.

                A jelenlegit a gróf Széchenyi család 1715-1757 között telepítette be kegyúrként, Würtenbergből származó katolikus vallású németekkel. Az első hullámban érkezett sváb telepesek 70 lakóházat építenek.

                A régi templomról csak annyi tudható, hogy a falu közepén épült, részint fából, részint téglából, és szerény méretekkel rendelkezett. A hívek építették és 1761-ben szentelték fel Szent Simon és Tádé apostolok tiszteletére. Alig 17 év után 1778-ban már feljegyzés van róla, hogy omladozófélben van az épület, az 1792-es állapotleírás a templomról megállapítja, hogy a földben fekvő talpfái elkorhadtak, falai súlyos mértékben repedezettek és minden sarkában hasadékok nyíltak.

                Önálló plébániai rangot 1763-ban nyer a falu, azelőtt  Csokonyavisonta leányegyházközségeként létezett.

                A mostani templom alapkövét Patyi Antal nagybajomi plébános, csökölyi esperes 1797. március 14.-én tette le és 1799 december 12-én "ob summam necessitatem divina celebrandi" Szent Simon és Tádé apostolok tiszteletére ő is benedikálta. 1800 augusztus 27-ére a templom már teljesen készen állt. Az szuloki istenhajlék barokk stílusú, homlokzati párkányos, hagymasisakos toronnyal, a homlokzatán két üres szoborfülke található. Keletelt szentélyű.

                A rendkívűl bőkezű gr. Széchenyi Ferenc kegyúr sokat áldozott a templomra. Ő állíttatta a főoltárt, és aranyoztatta is utólag 1814-ben, valamint készíttette a míves szép keresztelőkútat, fából, kőoszlopon "in forma rotunda" és aranyoztatta szintén ebben az esztendőben. Az ő adományából épült és aranyoztatott a szószék is, valamint a mellékoltárok szilárd, falazott menzával. Lábaink 212 év óta a mai  napig azokat a márványlapokat tapossák, amelyeket szintén a nevezett kegyúr költségén 1806-ban kerültek lerakásra.

                A főoltárkép olaj, vászonra festve, a templom és a falu patrónusait Szent Simon és Júdás Tádé apostolokat ábrázolja. Idősebb Dorffmeister István osztrák származású művész alkotása, aki a dunántúli barokk festészet legjelentősebb  és korának egyik legtermékenyebb alkotója volt.

                1815-ben a templom falai egy földrengés következtében megrepedeztek.

                A főoltár mellett kétoldalt látható Szent Vendel és Szűz Mária képeket 1863-ban Karl Schellein osztrák festő készíti a templomnak megrendelésre.

                1871-ben Szikinger József szuloki földműves 1200 forint értékben a templom előtti térre Szentháromság szobrot állítatott.

                A plébániaépület és a templom közötti kis téren 1877-ben Márkus Julianna saját költségén felállíttatja a ma is látható Szűz Mária szobrot.

                1892-ben a Rózsafüzér Társulat Josef Runggoldier tiroli szobrásszal elkészítteti a templombejárattól balra látható Lourdes-i Mária szobrot.

                1911-ben Rainer Gyula, veszprémi kanonok, egykori szuloki plébános 6078 korona költségen kifesteti a templom belsejét, és ellátja színes ablakokkal, majd szintén az ő bőkezűsége folytán a régi , 1805-ben épült FOGT orgona helyet 5000 korona értékű adományából a pécsi ANGSTER cég új orgonát épít 1915-ben, mely ma is szolgálja az istentisztelet liturgiáját.

                A templom tornya a ma látható formájában újabb: 1840-ben épült. Magassága 12, szélessége 4 öl, az épület  méreteihez viszonyítva kissé aránytalan. Tornyában egykor 5 harang szolgált: a legrégebbi Grazban öntetett 1750-ben Michael Fletl költségén. A történelem vérzivataros napjaiban azonban a hadsereg mindet elrekvirálta: a háború elvitte őket,  egy pedig megrepedt és használhatatlanná vállt, ezért a nagyharang öntésekor annak árába beszámolták. Napjainkban 4 harang lakik a toronyban: ma is hívják az élőket, siratják a holtakat és törik a villámokat.

                A nagyharang felirata a következő: SZENT SIMON ÉS SZENT JÚDÁS APOSTOLOK/KÖNYÖRÖGJETEK ÉRETTÜNK!/ÖNTÖTTE TÓTH ÁRPÁD VESZPRÉM 1921/
                A középső harangon ez áll: RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNÉJA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!/ HŐSÖK ÉS ELHUNYTAK EMLÉKÉRE/A SZULOKI HÍVEK KÖZADAKOZÁSÁBÓL/ÖNTÖTTE GOMBOS LAJOS HARANGÖNTŐ/ŐRBOTTYÁNBAN 1984. ÉVBEN/       

                A kisharangon a következőt olvashatjuk: KRISZTUS KIRÁLY ÖRÖK DICSŐSÉGÉRE!/KÉSZÜLT A KUTAS-CSERTELEPIEK ÁLDOZATKÉSZSÉGÉBŐL /AZ ÚRNAK 1939.ÉVÉBEN/ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ/MAGYARORSZÁG ARANYKOSZORÚS MESTERE BUDAPESTEN/4163.SZ./

                A lélekharangon ez az írás áll: A SZULOKI HÍVEK 1927/ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ BUDAPESTEN/

                A templom búcsúja a patrónus szentek égi születésnapja: október 28, az Örökös Szentségimádási Napja július 24, Rózsafüzér Napja pedig április 4.

                Egykor itt szolgált plébánosok és adminisztrátorok nevei:

                KOVACSICS JÁNOS 1767-1772, GROSSINGER IGNÁC 1772-1785, OPPOSITS JÓZSEF 1785-1810, OLLÉ LAJOS 1810-1869, SCHIEFER ANTAL 1869-1870, REINER GYULA 1870-1909, FREY GÉZA 1909-1940, PÉK JÁNOS (egyházhűsége és a hívek szeretete miatt ezidő alatt többször börtönviselt, a faluból a regnáló államhatalom által kitiltva szolgált) 1940-1961, ETZL (ACZÉL) ISTVÁN (az előd kényszertávollétében adminisztrátor) 1950-1957, LEIKER (LOVAS) JÁNOS  adminisztrátor 1950-1951,  DR.FERENCZI ZOLTÁN 1961-1962, DEZSÉNYI JÁNOS exferences 1962-1974, VENCZEL FERENC 1974-1987, RÉDEY JÁNOS 1987-1988, SEBESTYÉN JÓZSEF 1989-2003, KÓRÉ MIHÁLY 2003-2010, BOGNÁR TAMÁS 2010-2017, MOLNÁR ATTILA 2017-2019, SASS RUDOLF 2019-

                Káplánként szolgáltak: MOLNÁR JÓZSEF 1860-1865, NEMES KÁROLY exminorita 1865-1869, SNELLER JENŐ 1901, KERTÉSZ KÁLMÁN 1901-1904, POSCH FERENC 1904-1909, MÉREY ARTÚR 1909, HALLER ISTVÁN 1935-1936, MAYER JÁNOS 1937, SZEKÉR JENŐ 1936-1939, MÁHIG JÁNOS 1938-1939, BAUER FERENC 1938-1939 HAUTZINGER PÁL 1938-1939, ETZL (ACZÉL) ISTVÁN 1940-1942, TOPLAK IMRE 1942, BUZÁSI FERENC (principálisával együtt letartóztatva, meghurcolva és a faluból kitiltva szolgált) 1942-1944, FREY MÁTYÁS 1944-1945, TÓTH FERENC 1958-1960, DEZSÉNYI JÁNOS exferences 1960-1962, KECZELY KÁROLY 1965, GYÜRÜ GÉZA 1965.

Források:
 

VÉL (Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár)

Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950). München, 1987

VÉL I.1.2. Litterae Circulares

VÉL I.1.6. Acta parochialia.

VÉL I.1.10. Acta personalia.
VÉL I.1.14. Conscriptio animarum

Visitationes  Canonicae

Sematismus: 1985, 1993, 2017

Historia Domus Szulokiensis